Hát, érdekes volt. :) A Somló-hegyet támadtuk be, ő találta ki, nem igazán kirándulásnak volt mondható, de jól eltöltöttük az időt. Pár száz méter hegymászás után elfáradt, vissza kocsihoz, megbungyurgattam a parkolóban egy kutyát, aztán betévedtünk valami csárdába kajálni, degeszre ettem magam. Utána elmentünk Somlójenőre, megmutattam a papa házát,ami dózerra vár, földünket, ami hatalmas. Nem érte el a vörösiszap, szerencsére kint van nagyon, a Tarna-patak viszont vörös, ami a falun keresztül folyik. Devecsernél rendőrök, nem engednek be senkit még mindig. Aztán megmutatta a csehbányai házát, beszélgettünk egy csomót, illetve ő beszélt többet, én meg hallgattam (még jó, hogy a stájer dialektust is értem, mert átváltott hochdeutschból :)). Aztán beesteledett, hazajöttünk és itt folytattuk. Hát, nem Füred volt, meg amire számítottam, de feltöltődtem, sokat nevettünk, van humora. Kedves ember és hatalmas szíve van. Lehet, hogy egy hosszú barátság vette kezdetét, talán életfogytiglan. Ma nem vártam semmire, senkire, majd holnap ráérek ezzel foglalkozni. Így alakult, de megérte.