Ír Gandhiról egy olyan ember, aki tudom, hogy utál, és a halálomat várja, de ezt írja "Imádlak Tündére!"
Ez hazugság, képmutatás, gúny... abszolut negatív. Eddig érthető.
Én őszinte vagyok, nem szeretem pálpusztait, és ezt ki is mutatom, tehát nem vagyok kaméleon.
Igazából ő már nekem tök közömbös, csak héha így elolvasom. Lazán reagálok is. Ezt azz embert én sose láttam, nem is érdekel.
Gandhira visszatérve. Én olvastam a könyvet, megvan, és láttam a filmet is. Ő példamutatással akart célba érni, amivel azt érte el,
hogy elég sokszor félholtra verték, ő sose ütött vissza, tehát őt kanalazták össze a jó emberek, mert azok is vannak.
Gandhi kontra Miyagi (Karate kölyök, aki nézte). A karate se arról szól, egyetlen önvédelmi sport se, hogy mindenkit rommá verjünk.
A legutóbbi részben egy lánykának tanította a karatét...
Volt egy nagyon bölcs mondata (mind az):
"Verekedni nem jó, de ha muszáj, győznöd kell!" Nem szeret verekedni, mégis helyben kellett hagynia valakit, és ez neki rosszul esett.