Itt sincs senki, mint a lakásban. A srácok ma este koncerteznek, elmentem volna, születésnapom van. Maradtam, mert vendég jön. Jött, beszélgetni, aztán elment. Veszprémben vagyok, 7 és fél év után egyedül. Nem baj, hallgathatom Ivánt, mert nincs itthon a fiam. Ivántól mindenki sír, még ő is. Születésnapom alkalmából küldöm Nektek ezt a dalt, csak csendben folyik a könnyem, mert én a zenét is hallom. Holnap már nem sírok, mert nem fáj.
Iván: Nem fáj
"Állok a kertben, nézem a sövényt,
Síratom a gondolatösvényt,
Amin járok, amin haldoklom,
Mint Krisztus a sziklás dombokon.
Megformáztam az Isteni testet,
A jövöm sok jóval nem kecsegtet.
Egy kerékbe tört vágy szelleme kísért,
s a halott lelke egy misét megér.
Állok a vágyak könnytava szélén.
Mit kívánjak az életem végén?
Tudatomban csak egyetlen szó cseng:
Legyen utánam néma csend!
Így jó, így él, repít a gondolatszél.
Sehová visz, jó messzire.
Visszahívnak, de nem veszem észre.
Soha már nem fáj, soha már nem fáj, soha már...
Soha már nem fáj, soha már nem fáj, soha már nem fáj...."