Akarja a halál kidumálni magát bármiből. Mesélhetsz bármit, tudod, mit tettél, több nem kell. Én kösz jól vagyok.
Kurvára nem ez történt, amit leírtál, csak az eleje igaz. Valóban összekevertelek valakivel, de ez csak a történések eleje, tényleg nem veled akartam levelezni, már mindegy. Hogy balhé, vagy műbalhé volt köztetek, már az sem érdekel, nekem sikerült újra építkeznem. Nem tudom, milyen perről beszélsz állandóan, itt semmilyen per még nem történt. Ez sem tartozik rád, hogy mi volt, van, lesz. Hogy ki Alex, te biztosan tudod. Engem egy primitív liba hívott fel ordítva, így velem senki, senki sem beszél, főleg aki abból él, amiből ő. Mint egy elmebeteg, úgy ordított, betojva, mert tudta, hogy nem egy libába szaladt bele. Engem nem húztak le, az csak egy hirdetési díj volt és a többiről szintén csak annyit tudhatsz, amit neked előadtak.
Tudod, az életben is hosszú idő, míg egy embert igazán megismersz, hát még a neten. Viszont a gép mögött emberek ülnek, emberek írnak és elég jó emberismerő vagyok, bizony sok minden átjön még így is.
Ez itt ugyan csevegés lenne, de úgy tűnik, megint témánál vagyunk. Jobban érzem magam a bőrömben, mint te, ez biztos, lehetnek millióid. És ugyan mi a fenével tudna bárki bármivel ártani nekem? Ez vicc. Azt se tudod, miből élek, csak találgatsz.
Én viszont többet tudok rólad, mint gondolnád, ugyanis vannak akikkel beszélek és ismernek téged és mesélnek. Tök mindegy.
Élj boldogan és légy elégedett magaddal, sokan szeretnek. Én próbáltam beszélgetni veled, de lehetetlen. Ez is mindegy.
Nem vagy hatással se rám, se az életünkre, munkámra, sikeremre, bukásomra... Én alakítom az életem, mint eddig.