És akkor más.
Nagyon sok jót olvastam Elviráról, úgyhogy meglátogattam. Az itt leírtak alapján, és amit ő elmondott a telefonba, szemeim előtt egy nem mindennapi kaland lebegett. Az első gikszer akkor történt, mikor a megbeszélt időre odamentem, viszont ő elfelejtette, és még várakoznom kellett. Mint nő nekem nem jön be, nem az esetem, de ez nem azt jelenti, hogy vele van a baj, egész egyszerűen alapból pl. nem szeretem a szilikont. A lakás teljesen rendben van, tiszta, barátságos, rendezett. Kőkeményen masszíroz, az biztos, a magamfajta törékeny alkatú embernek bizony figyelmeztetni kell, hogy a csontjaim csak max. 10 KN nyomóerőt viselnek el. Viszont a síkosító-masszázsolajjal nem takarékoskodott, bőven folyt mindenfelé, még hazafelé a kocsiban is nem győztem a fülemről-hajamról törölgetni. Lebukásveszély! A végjáték /happy finish/ nekem nem volt annyira happy, inkább már csak a finishre koncentráltam, de valószínűleg pl. az is közrejátszott, hogy a szintén itt olvasottak és telefonban elmondottak ellenére /mármint hogy nincs szigorú időlimit, senki nincs "kidobva"/ sietni kellett már a végén, mert jött a köv. vendég, sőt még fent öltöztem, mikor ő már lent várt... Ez a kapkodás sem hiányzott a végén.
Többeknek (pl. Egrire emlékszem) bejött, nekem nem, persze ezért nem fogom írni, hogy felejtős, csak annyit, hogy ki kell próbálni.