Egy újabb kis történetke arról,nekünk milyen jó.Egy szimpatikus vendég jelentkezett be hozzám már másodszorra,szimpatikus,-nálam ez a fogalom abból áll,hogy szerény,szépen lefekszik,és hagyja,hogy csináljam a dolgomat,nagyon élvezi,de közben nem akar erőszakosan fogdosni,nem akar többet,mint amit én adni akarok,nem tereli el mindkettőnk figyelmét oda nem illő témával,és a többi,-tudjátok,amilyen mindenki :D...Szóval a végén éppen ezért nagyon megdicsértem,mondtam,hogy én is nagyon jól éreztem magam vele,(mert hiszen ha látja az ember,hogy a másiknak milyen sok élmény ad,az neki magának is jól esik).Ebben maradtunk,vendég el,később jött az sms,hogy milyen jó volt,örültem,aztán másnap is jött sms,hogy "Kérdezhetek valamit?",ajjaj,ebből már nem sül ki jó,nem válaszoltam neki,egyrészt,mert ide-oda rohangáltam,másrészt mert naponta van úgy,hogy többen is írnak,és úgy vagyok vele,hogy ha akar valaki valamit,hívjon fel,és megbeszéljük.azért szimpatikus vendég úgy érezte,mégis meg kell kérdeznie,amit meg akar,jött az sms,hogy "tényleg jól érezted magad,vagy csak mondtad?"-Na,ilyenkor vagyok bajban,hiszen megbántani sem akarok senkit,meg bíztatni sem,hisz a vak is láthatja,itt egy olyan emberről van szó,aki úgy érzi,elkezdődhet köztünk valami,ami már nem vendég-masszőr viszony.És ezt én váltottam ki azzal,hogy olyant mondtam,amit másvalaminek értelmezett a másik.Sóhajtok egyet,és megmagyarázom a vendégnek a lehető legnagyobb tapintattal,hogy nincs esélye.Néhány óra múlva bejelentkezik este hétre.magamban megkönnyebbülök,akkor ezek szerint nem sértettem meg,bár ez némi aggodalommal is párosul,ugye ezt a témát nem akarja folytatni?Fél öt van,fáradt vagyok ebédelni sem tudtam,éhes vagyok,otthon is sürgős dolgom van,indulok haza.Csörren a telefon,bejelentkezik valaki ötre.Jó,hát akkor már nem érdemes elindulni,mert mire haza érnék,már fordulhatok is vissza,hatra majd végzek,hétig,amíg jön szimpatikus vendégem,még lesz egy órám,majd akkor haza ugrom enni,meg a többit elrendezni.Öt óra,nem jön a vendég,várok,majd öt tizenötkor rácsörrentek egyet.Vissza hív,hogy akkor hova is kell menni?Elmagyarázom.Vércukor szintem egyre alacsonyabb,kicsit feszült vagyok.Öt harminc,rácsengetek egyet a vendégre.Vissza hív._Mindjárt ott vagyok,egy kicsit megkéstem,de már itt vagyok Vonyarcon,ugye megvársz?Nyeltem egyet,az ebédemre gondoltam,amit nem ehettem meg,és egyre távolabbra úszott a nihilben,-Hát persze,most már mit tudok tenni,megvárlak.Hatkor beesett a vendég,-bocsi,mondta,el kellett intéznem pár telelefont.addigra azért kicsit szikrákat szórtak a szemeim,és "a szeretet melengeti keblemet" érzést elég nehéz volt vissza hoznom,hogy azzal a kedvvel masszírozzam a vendégem,amilyennel egyébként szoktam.Felhívtam a hét órára bejelentkezett szimpatikus vendéget,és bocsánatot kérve lemondtam a randevút.És közben nagyon gonosznak éreztem magam.