Hello Vaart!
Ha még nem késő az infó, én jártam Barby(18)-nál.
A múlt héten még fent volt a hirdetése, ma már nem találom, lehet, hogy megújítja.
A vasútállomástól nem messze található.
Fekete haj, barna szem, 18 év, 165 cm/ 48 kg az adatlap szerint. Csinosnak csinos, de én bombázóbb csajszira számítottam a képek alapján. Jók voltak a beállítások. Arcra sem igazán jött be nekem, vékonyra kiszedett szemöldök, tetkók itt-ott, félreértés ne essék, nem csúnya lány, csak nem az én ízlésem szerint való (nem fordulnék meg utána az utcán). Ha tőlem megkérdeznék, hogy ránézésre hány éves, én simán 20-25 közé tenném. (első lehangolódás)
Ha már rászántam az időt, bementem, tisztáztuk a részleteket. ***moderálva*** Beneveztem egy NF-ra.
A lakásban egyedül fogadott, egy kiskutyával, aki amíg az előszobában tartózkodtam, megkóstolgatta a nadrágom szárát. Ebből kifolyólag a cipőmet bevittem a szobába, hogy a kutyusnak ne legyen lehetősége azt elfogyasztani.
Furcsa volt, hogy nem mutatta meg, hogy merre van a zuhanyozó, az előkészületek után én kérdeztem meg, hogy zuhanyozásra van-e lehetőség. (Ezek szerint nem fontos számára a partnerek higiéniája) Végülis volt zuhanyozó, csak a fejemet kellett behúzni közben a kád fölött száradó ruhák miatt.
A natúr fr@ncia átlagos volt, semmi exta technika. Amint felébredt az ezredes, kérdés nélkül elővette a vegyvédelmit. Én javasoltam, hogy folytassuk még egy kicsit a fr@nciát, úgy hogy viszonzom. Erre közölte, hogy ő azt nem szereti. (Akkor miért mondja, hogy ***moderálva***van KF?) (második lehangolódás)
Jó, akkor nem erőltettem tovább a dolgot, az ezredes megkapta a vegyvédelmit.
Az eksön sem sikeredett valami kimagaslóra. Nem sokáig sikerült lepleznie az arckifejezésével, hogy várja, mikor lesz vége. Papás-mamás után próbáltam egy kicsit variálni a bokáinak a vállamra helyezésével, de rögtön jelezte, hogy neki ez így nem kényelmes. Mi a fene ebben a kényelmetlen? Nem egy kitekert póz! (harmadik lehangolódás) És ha még egy kicsit kényelmetlen lenne is, nem az a lényeg, hogy a partner jól érezze magát? Néhány percet ki lehetne így is bírni, aztán úgyis vált az ember. Nincs igazam? De.
Eközben a kiskutya a szobaajtót elkezdte kaparni, be akart jönni, aztán egyre hangosabb vonyítással kísérte a kaparászást.
Egy utólsó bevetésre küldtem az ezredest, nehogy má' hazavigyük az örökítőanyagot! Dugtam egyet, de ennyi.
Sajnos nem tudta megteremteni azt a hangulatot, amit a tiniknél legtöbbször megtalálok, de az idősebbeknél sem kizárt. Lehet, hogy valójában nem is tini?
Számomra felejthető.