A fórumon most az örök téma megy. És ez a hozzáállás témája. Szerintem ez volt az első dolog amit a békebeli műintézményekben első nap tanítottak a lányoknak. Mert ez mesterség. Mesterség, hogy egy férfinak mi az a minimális színjáték amit elő kell adni. Egy-két szó. "Jó vagy", "jaj de jó". stb. Megfogni a csípőjét, menet közben önerőből egy-egy puszi, rövid csók. Nem nagy dolgok. Semmibe nem kerül. Minden férfi tudja, hogy ő nem azért van ott, hogy a kédéses hölgyet boldoggá tegye. De az illető hölgy JÁTSSZON EGY KICSIT! Azt várjuk el tőle, hogy SZÍNÉSZKEDJEN! Még csak nem is sokat, csak legalább egy kicsit! És ha az előadás a kellő minimális küszöböt eléri, akkor szerintem az árakkal is lehet majd feljebb menni. Ilko húszas órája a jó példa. A nő gyönyörű volt és el is játsszotta amit kell. Ebben az esetben megéri a plussz forrás. Miért ne!
Esküszöm jó lenne a lányoknak egy kis szakirodalom. Csak valakinek meg kellene írni. A címe az lehetne, hogy: "Az elégedett vendég titka, színjátszás fél és egy órában"