Uraim,
meg szeretnék osztani veletek egy stupid sztorit, főszerepben én, szombat éjjel, tekintélyes mennyiségű borral a fejemben sétálok Debrecen központjában.
Közben mobiltelefonról böngészem a Vidékilány oldalt, igyekszem kiválasztani azokat a hölgyeket akik 24 órás ügyeletet tartanak, nehogy azokat zavarjam akik csak délutánig rendelnek. Nagynehezen kiválasztok hármat, első helyen Cony és B-tervnek még két másik fiatalabb hölgy, mivel inkább az érettebbeket kedvelem. Szorgalmasan másolom át a telefonszámokat a böngészőből, óvatosan álnevek alá rejtve (Szabó József, Kovacs Marci) nehogy másnap reggel életem sárkánya megtalálja.
Csörög, fel is veszi a késői órában, kedves női hang, taxiban magam elé képzelem az érett női testet, a fekete hajat, a formás idomokat. Kopogtatok, és meglepetésre egy vékony, 19-20 éves lányka nyit ajtót. "Helló, Conyt keresem". Furcsán néz rám, de azért vetkőzni kezd. Én furcsán nézek, alkoholgőztől párásan azt hiszem, hogy ez olyan mint étteremben az üdvözlő falatkák. "Cony mikor érkezik?" kérdem, mire ő kedvesen, elnézően csak annyit mond, hogy "azt nem tudom, én Kitty vagyok és 19 éves". Pár másodperc múlva már gondtalanul csókolgatom a pici testét, friss, illatos. Nem sok mindent enged, amit mondjuk meg is értek, egy szédült fáradt klienssel aki még ráadásul másvalakit is keres. Türelmes, kedves, valószinű hogy ha délután lennénk én pedig józan, biztosan kedvesebb is lenne. Gyorsan kivégez, aztán még beszélgetünk pár percet, elnézést kérek, majd kiszédülök.
Másnap reggel csekkolom a telefonszámot: hát persze hogy összekevertem a számokat, és "SybauJiszo" meg "Ko34avss Msd3rci" nevekre mentettem :)
Tanulság: a hölgyek élete sem könnyű ilyen tróger kuncsaftokkal, két üveg bor után inkább menj vissza a hotelbe, ha pedig nem akkor se használj kicsi betűs touchscreenes telefont :)))