Sziasztok!
Phúúúúúú.... csak nézem nagy okosan ezeket a diskurzusokat bőrszínről, ápoltságról, figyelmességről, kedvességről meg egyáltalán arról, hogy ki és milyen formán kezeli a látogatásokat a hölgyeknél. Néhány férfitársam példát vehetne arról, hogy a hölgyek millyen gondos odafigyeléssel várják azokat a vendégeikaet akik NEM K.U.R.V.Á.HOZ, hanem NŐ-höz mennek. Szomorúan állapítom meg, hogy nem egy kalandortársam erősen híján van az ápoltság alapvető követelményeinek (messziről szaglik, a "pöcsét" nem törli meg kisdolga után, a nagydologról már beszélni sem merek, mert a segge partján máig is harcoló német alakulatok keresik a megfelelő védállást....
Lehet, hogy szerencsésnek mondhatom magam, de - talán a telefonban elhangzottak és a beszélgetési stílus hatására - a kiválasztott hölgyek mindig illatosan vártak, szép ruhában, kedvesen. Nem mondom, hogy nem volt öngól, természetesen ilyenből is jutott, de fontos, hogy mindig a NŐ-höz mentem, ÁPOLTAN, MEGFÜRÖDVE. Utálok borotválkozni (aki ismer az tudja), de igyekeztem mindig úriember benyomását kelteni - a beszédstílussal, az ápoltsággal és egy kis figyelmességgel (csoki, virág, stb.).
Ha egy hölggyel mellé is lövök (nem jött be, számomra kellemetlen élmény volt, rossz kedve volt), akkor sem fogalmaznám meg ILYEN ALPÁRI MÓDON, mint ahogyan egyes társaim teszik; szégyent hozva erre a közösségre!
Uraim! Ezek az apróságok aranyat érnek. Nálunk NINCS SEMMI KULTÚRÁJA ennek a dolognak de a képviselői MI MAGUNK vagyunk... Könyörgöm, legyünk már igényesek önmagunkra!!!!
Köszönöm figyelmeteketet, legyen szép napotok!!!