A helyzet az, hogy én szoktam köszönni azoknak a lányoknak, akiket ismerek. De azt hiszem, hogy tudom, mik a korlátai ennek. Mondjuk egy hölgy kísérő, aki azonos korú vele, vagy valaki, aki éppen nem felénk néz, bőven belefér. De az, hogy valaki beszédbe elegyedjen valakivel akit nem ismer, max rokona az adott hölgynek, na az elképzelhetetlen. ( Más kérdés, hogy ilyesmit honnan tudott? )Vannak alap dolgok, de ezek között a DISZKRÉCIÓ a leleslegalapabb! A büdösmindenit! Ha valaki ennyit nem fog fel, azzal nagy baj van. Sajnálom, hogy vannak köztünk ilyen ostobák is. A hölgyek is élnek és velünk megegyezően van életük ezen kívül. Ha meg valakinek nincs, akkor gondoljon már bele, hogy van egy élet az ő önfelfogásán kívül is!
(Mielőtt valaki akármivel is megvádolna: nem voltam sose Kamillánál, egyszer telefonáltunk. A véleményemet alapvetően amiatt posztoltam, mert megütköztem az olvasott magatartáson.)