Hm! Érdekes diszkurzus alakult ki a legősibb női foglalkozás nevezéktanáról. Amikor még voltak un. piros lámpás házak, amiket az egyszerűség kedvéért kuplerájoknak hívtak/hívnak (számos országban most is van...ahol szép szép számmal aktívkodnak magyar hölgyek is) az ott dolgozó lányokat minden sértés nélkül kv@knak hívták, sőt a "bárcás kva" még bizonyos értelemben pozitív megkülönböztetést is jelentett, hiszen a "bárca" orvosi papír is volt egyben, ami egyfajta egészségügyi garanciát is jelentett, és feltétele is volt komolyabb helyeken a szakma gyakorlásának. És most is van alkalmanként hirdető, aki orvosi papírt tölt fel a képei között.
Az persze izgalmas kérdés, hogy a hölgyek milyen hatásra választják ezt a foglalkozást. A legtöbb esetben az a válasz, hogy a megélhetési problémák miatt tértek erre az útra. Az egy állatira szerencsés eset, ha azért csinálják, mert élvezik! Persze a kettő nem zárja ki egymást. És ez átvezet egy másik izgalmas témához, nevezetesen, mi az ami a normális szex kereteibe tartozik?? Nekem fenntartásaim vannak az olyan hirdetőkkel szemben, akik lassan már azt is extra szolgáltatásként kezelik, ha belép a kuntschaft az ajtón! Egyáltalán nem szeretem, ha valaki teletűzdeli a vállalásait "extrákkal". Ilyenkor többnyire megjelenik egy piros csengő valahol belül, ami a pénzlenyúlásra figyelmeztet, különösen, ha az alap-rózsacsokrot is alig lehet átkarolni. Mert ha a lány olyan jól teljesít, hogy a vendég nagyon elégedett, és ezért jutalmat ad (önként), mint bárhol máshol, ahol szolgáltatásokkal van dolgunk, az rendben van. Úgy vagyok vele, hogy aki nem szereti a szex alap aktivitásait, az ne legyen örömlány. Fadarabból otthon is lehet elég! A fentiektől függetlenül a kölcsönös tisztelet, a normális közeledés alap kell, hogy legyen. Akik sok évvel ezelőtt udvarlással (és nem p.nzért) szereztek barátnőt/partnert maguknak biztosan értik mire gondolok.