Na, méd egy sztori a régmúlt időkből, csak hogy mik vannak.
Egy Balaton-parti kisváros polgármestere (mindegy hol, de a Veszprémi Naplóban elég sokat szerepelt) szintén a barátom volt 30-as fénykoromban. Eleinte normálisan minden. Nekem akkor volt egy német juhász-kuvasz keverék kutyám elég vadállat szülőktől, az az igazi őrző-védő, és elég nagy. Imádtam a kutyát, de a dolga az volt, hogy őrizze a lakást, védje fiamat és engem. Erre van a kutya.
Már néhány hónapja járkált hozzám, mikor megkérdezte, hogy nem dugatnám-e meg magam a kutyámmal?! Kérdeztem, te beteg vagy??
Nem, de ne kelljen már Pestre járnia meg fizetnie egy lánynak, aki abból él, hogy a kutyájával kefél, és pasik nézik! (A látszólag normális, szentéletű polgármester úr:)) Még néhány alkalommal fűzött, aztán elköszöntem tőle.
Csak azt akartam elmesélni, hogy sokszor, akiről nem gondolná senki, az mennyire aberrált! Ilyen is van. :D